Történelmi háttér

Az 1867-iki kiegyezés után Budapest rohamos fejlődésnek indult. Az egybeforrt nagyváros alapjait még Széchenyi István, a Lánchíd létrehozója és József nádor vetették meg. De csakhamar elhagyta azt a nemzeti alapot, amelyen megindult és kozmopolita, liberális nagyváros terpeszkedett a Duna két partján, a Gellérthegy lábainál.
A politikai élet a 80-as évek felé eseménytelen volt. A közjogi harcok a kiegyezés súrlódásai körül mozogtak és a 48 vagy 67 jelszavaival foglalták le a nemzet legjobbjait...
Emellett a magyar élet szociális fejlődésében teljesen elmaradt. Ugyanezt a képet mutatta a magyar egyházi élet, főleg Budapesten, a szellemi központban. Akkor nem voltak a fővárosban még a jezsuiták, dominikánusok, karmeliták, annál kevésbé voltak egyházközségek, súlyt jelentő vallási szervezetek, egyesületek, mozgalmak. Ilyen körülmények közt nem lehet csodálni, hogy a magyar Egyház egén viharfelhők kezdtek jelentkezni. Lelkipásztori munka voltaképpen alig volt. A budapesti mamutplébániák csak sematikus, irodával kapcsolatos plébániamunkát végeztek. A papságot erősen megfertőzte a liberális elvtelenség és ennek vallási közönyre nevelő hatása.
Ebben a lelki Szaharában jelenik meg Kanter Károly Budapesten.
(Részlet: Tiefenthaler József: Budapest apostola c. könyvéből)

További információk:

A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár:

• Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon, 1919-1945
  VI/3. A hitélet elmélyítésének keretei, a pasztoráció

A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK):

• Magyarország a XX. században, Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság, A katolikus egyház (1867-1918).
• Kettős kötődés. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918). Encyclopaedia Humana Hungarica 08. Egyháztörténet.