Kezdőlap Történelmi Háttér Életrajz Publikációk
kanter logo Budapest Apostola: A Budapesti Központi Oltáregyesület igazgatója
Életrajz
  • Lelóczky Gyula írása (rövidebb)

  • Budapest Apostola c. könyv (hosszabb)
  • 5. A Budapesti Központi Oltáregyesület igazgatója

    Mikor az új magyar hercegprímás, Vaszary Kolos Kanter Károlyt állította 1894-ben az Oltáregyesület élére, az üdvözlő beszédre adott válaszában azt mondotta, hogy őt Isten két nagy kegyelemben részesítette: először, hogy az oltárhoz, másodszor az Oltáregyesülethez hívta meg.

    A budapesti Oltáregyesület alapító igazgatója, Trautwein János piarista 1894-ben halt meg. Trautwein rendkívüli ember volt. Az Oltáregyesület tárgyainak, egyházi szereinek beszerzését, szétosztását a piarista rendházban rendezett kiállításait mind maga végezte. Nem volt könnyű őt pótolni. Utódjának piaristát akart, annyira összeforrott rendjével az Oltáregyesület. Lévay igazgatóra gondolt. Lévay Pestre Veszprémből jött fel, ahol a ,,Veszprémi Közlönyt"", az első katolikus folyóiratot alapította és szerkesztette. Itt megjelent cikkeiben tervezte a Katolikus Kör alapítását. Úgy gondolta, hogy egy budapesti katolikus központ köré csoportosulnak az ország minden városában megalapított Katolikus Körök, melyek a közéleti katolicizmus melegágyai lettek volna.

    Mikor Budapestre került igazgatónak, meg is valósította a gondolatát. A Központi Katolikus Kör őrzi is emlékét és képét. Ebben a munkában éppen Kanter Károlyt vette maga mellé. Kanter lelkes természete rögtön tüzet fogott és a ,,Magyar Állam""-ban cikkezett a ,,Katolikus Kör"" érdekében. Ahogy Lévay fáradozásai célt értek és a ,,Katolikus Kör"" alapszabályai megerősítést nyertek, a ,,Veszprémi Közlöny""-ben is adott le nyilatkozatot, melynek aláírói Lévay Imre, a szervezőbizottság elnöke és Kanter Károly, a szervezőbizottság jegyzője. A Kör a szervitáknál kezdte meg a működését. Ez Lévayt nyilván annyira lefoglalta, hogy nem tudott vállalkozni Trautwein örökségének átvételére. Átmenetileg Dajkó Pál piarista vezette, de azután Lévay és Franck Ferenc piarista -- ki Kanter rokona volt -- tanácsára gróf Cziráky Jánosné elnök asszony választása végül is Kanter Károlyra esett.

    Az Oltáregyesület már jó ideje az Angolkisasszonyok templomában tartotta ájtatosságait, Kanter pedig az Angolkisasszonyok hitoktatója volt egészen a királyi vár plébánosává való kinevezéséig. Így ismerte őt Almásy, az Angolkisasszonyok főnöknője is, egyúttal Czirákyné munkatársa az Oltáregyesületben; viszont Kanter itt ismerte és szerette meg az Oltáregyletet, mely az Oltáriszentség különös kultuszát és a szegény templomoknak egyházi ruhákkal és szerekkel való ellátását célozta. Kanter ekkor a ,,Magyar Állam""-ban az Oltáregyesületről ragyogó cikket írt, mely az Oltáregyesület áldott lelkű alapító elnöknőjének, gróf Cziráky Jánosnénak figyelmét is felkeltette.

    A budapesti Oltáregyesület félszázados jubileumára kiadott ünnepi kiadványban dr. Makay Lajos, az ,,Örökimádás"" szerkesztője ezeket írja az Oltáregylet élére került Kanter Károlyról: ,,Örömmel terjedt el a hír, hogy Trautwein utóda Kanter Károly lett. E férfiú szereplése összeesik a katolikus restauráció születési évével. A Központi Oltáregyesület a katolikus egyesületi élet magva lett. S midőn ennek mintájára és az Oltáregyesület tagjainak kebeléből újabb hitbuzgalmi egyesületek alakultak, Kanter Károlyt ott látjuk az összes egyesületekben, propagálva az eszmét, hogy a közélet porondján csak akkor egyesülhetünk, ha előbb az oltárnál, a szentségimádásban és vételében egyek leszünk. Az oltár a tűzhely, a Szentség a tűz, éleszti lelkünkben a katolikus öntudatot. Ez az Oltáriszentségben megerősödött öntudatos katolicizmus, mely püspökökben, főurakban, főúrnőkben, szerzetesekben, tudósokban és egyszerű ismeretlen emberekben oly sok apostolt és közhasznú intézményt adott az országnak, teremtette meg áldozatkészségével és nagyarányú agitációjával végül az Oltáregyesület központi otthonát is.""

    Bár Trautwein rengeteget dolgozott, az ő oltáregyesülete mégiscsak szerény, német mintájú ,,Parlamenten-Verein"" volt. Egyesületi jellege különösen szerény keretek közt mozgott. Igaz, hogy halála akadályozta meg abban, hogy nagyobb terveket valósítson meg, mikhez hagyatékában óriási összeget, 97.000 forintot találtak az Oltáregyesület számára, mit az Oltáregyesület át is vett. Kanter gyönyörű stílusú nyomtatott, ékes emlékiratot nyújtott át a piarista rendnek, méltatva benne Trautwein János halhatatlan oltáregyesületi érdemeit. Ezzel az Oltáregyesület kapcsolata a piarista renddel megszűnt.

    Az Oltáregyesület nagy korszakát Kanter indította meg. A magyar katolikus hitélet teljesen töretlen ugar volt. Kanter országos jelleget kívánt adni az Oltáregyesületnek egyrészt az Oltáriszentség kultuszának növelésével és mélyítésével az egész katolikus élet megszentelése és vallásossá tétele céljából, másrészt az egész ország szegény vagy elhanyagolt templomainak egyházi szerekkel való ellátása érdekében, ami az Oltáriszentségben való élő hitnek természetes és szükséges légköre.

    Trautwein szerény, egyszerű ruhákkal elégedett meg, hisz különben nem tudott volna olyan nagy pénzösszeget megtakarítani. Kanter rajongó szeretete az Oltáriszentség iránt azt kívánta, hogy a szentmise ruhái, az oltár kegytárgyai értékes anyagból készüljenek. A miseruhák finom selyemből varródtak, a templomi fehérneműk pedig kitűnő rumburgi vászonból gyönyörű csipkékkel, a kelyhek kupája és paténája, a beteglátogató szerek szelencéi, a ciboriumok, monstranciák lehetőleg aranyozott ezüstből készíttettek. Kiss Aladárné, Kanter első munkatársainak egyike így írja le megindulását az Oltáregylet élén: ,,Nagyérdemű elnök asszonyunk hamarosan felismerte a szerény káplánban Isten választottját és a legfelségesebb Oltáriszentség szent életű nagy tisztelőjét. Igazgatónk tekintélye napról-napra növekedett. Szerénysége és szelídsége volt az a hatalom, mellyel a lelkeket Istenhez vezette. Az egyesület megreformálásának nagy munkája az úgynevezett ,,petit comité""-ben bámulatos megértő módon ment végbe. Az a szent áhítat, mely igazgató urunkat mindenkor kísérte, megáldotta és megnemesítette a munka eredményét. Trautwein idejében a tagokkal való érintkezés csupán abban állott, hogy minden hó második vasárnapján az Angolkisasszonyok templomának szószékén megjelent az igazgató és az ott jelenlévő néhány egyesületi tagnak rövid előadást tartott. Kanter ellenben mindjárt azzal kezdte, hogy szónoklatait ugyanott, de du. 6 órakor tartotta. Ezekkel az eucharisztikus szónoklatokkal nyíltak meg a hívők részére az isteni kegyelem forrásai és itt vette kezdetét a térítés hatalmas műve. Az igazi krisztusi szeretetről, a valódi Eucharisztiáról szóló lángoló szavait híveinek egyre növekvő száma szinte rajongással szívta magába, úgy hogy rövid idő múlva már szűknek bizonyult a templom a hallgatóság számára.

    Keményen ostorozta a szószékről a híveknek a templomban akkor általában divatos komolytalan viselkedését. Akkoriban szinte botránkoztatók voltak az utcai egyházi körmenetek, melyeken néhány vregasszony, az alsó néprétegekből álló tarka tömeg, zene, lármás kíséretéből állottak tarka összevisszaságban. Csupán népies látványosságok voltak, minden áhítat és vallásosság nélkül, amin a jobb érzésű emberek őszintén megbotránkoztak. Hogy azután mindez lassankint megváltozott, a hívők Úrfelmutatáskor letérdepeltek, a körmeneteken úribb, felsőbb társadalmi osztályok is részvettek, és pedig fedetlen fővel, a szentséges körmenetek elhaladásakor az utcán lévő tömegek is térdre borultak -- mindez túlzás nélkül állapítható meg, a mi földön járó szentünk fáradhatatlan munkájának eredménye volt.""

    A belvárosi plébániatemplomban naponkint a 9 órás misét különös kiváltságképpen szentségkitétellel és orgonaszóval tartották. A hívek nagy része azonban erről nem volt tájékoztatva. Kanter ezen is változtatott és hamarosan megteltek a templom padsorai.

    Országszerte sok helyen működtek Oltáregyesületek. A legrégibb magyar a soproni. Ezeknek előjogait Kanter mindvégig tiszteletben tartotta, de szükségesnek látta egy országos szervezet létesítését. Ehhez azonban a püspöki kart kellett megnyernie. Ezért gróf Cziráky Jánosné elnök asszonnyal együtt terjedelmes emlékiratban terjesztette szándékét a magyar püspöki kar elé. Az emlékirat bevezető szavai minden idők számára valóságos magna charta az oltáregyesületi munka számára, de egyúttal Kanter lelkének gyönyörű megnyilatkozása. ,,Az Oltáregyesületnek elsősorban Istentől nyert kegyelmes főpásztorának jóindulatára, hatalmas pártfogására és szent áldására van szüksége, mert csakis így lehetséges, hogy az Isten dicsőségére emelt ne csak kérelmezőkre találjon országszerte, hanem egyesületi tagokra is, hogy a nehéz idők közepette mindgyorsabban egyesíthesse a jó lelkeket egész hitéletünknek központja, a legfölségesebb Oltáriszentség körül, a viszontagságok által sújtott templomokról és oltárokról való gondoskodása által pedig országszerte díszt és fényt derítve az istentiszteletre, elérhesse, hogy ne legyen kénytelen templomainkban többé senki sem látni szegénységben sínylődő oltárokat és foszlányokba menő egyházi ruhákat, hanem inkább lássa a katolikus és nem katolikus egyaránt, hogy nekünk az Oltáriszentség legszentebb birtokunk, melyért időnket, kényelmünket, filléreinket áldozni mindenkor készek vagyunk! Imáinkkal egybekapcsolt törekvéseink oda irányulnak, bárha annyit tehetnénk, hogy szép hazánkban egyetlen község sem lenne oltáregyleti tagok nélkül, bárha nappal és éjjel, mint egy élő koszorú a szeráfok módjára, országszerte az Oltáregyesület százai imádnák fölváltva a legfölségesebb Oltáriszentséget és egyetlen temploma se maradna dísztelen és elhagyatott."" A hitnek ez a nagysága és mélysége, mely Kanter lelkében lángolt, persze magával ragadott mindenkit. Az emlékirat visszhangja teljes volt. A főpásztorok sorban kinevezték az egyházmegyei megbízottakat és az egész országban megindult a lázas szervezkedési munka. Ennek befejezésére Kanter megírja szinte skrupulózus lelkiismeretességgel az országos szervezet ,,Útmutató""- ját, mely hosszas tárgyalások és ismételt változtatások után csak 1915- ben tudott könyv alakban nyomtatásban megjelenni.

    A szervezés folyamán Kanter rengeteget tárgyalt a főpásztorokkal, egyházmegyei megbízottakkal. Az egyházi élet akkori szervezetlenségében az ő akciója mérhetetlenül fontosságot nyert. És Kanter tárgyalásában hosszadalmas és rendkívül figyelmessége miatt határozatlan is volt, úgyhogy óriási lelkipásztori elfoglaltsága mellett, melynek összes vonatkozásait csak később fogjuk látni, emberfeletti munkát végzett. Nagy nehézségekkel is kellett megküzdenie. Voltak egyházmegyék, amelyek nehezen voltak rábírhatok arra, hogy az országos központ alá tartozzanak. A központnál régebbi alapítású oltáregyletek presztízs kérdést vetettek föl. Nehéz volt áttörni az önzésnek és kislátókörűségnek azt a nem csekély akadályát, mely nem tudta felérteni azt a nagy katolikumot és kizárólag az Oltáriszentség dicsőségének szempontjait, hogy a vagyonosabb plébánia oltáregyesületi pénzeket adjon át a központnak, ahol azokból szegény templomok és külső missziók számára készüljenek egyházi ruhák. Szűkkeblűség és apostoli lendület hiánya egyszerűen üzletszerűen fogta fel a dolgot és a beküldött pénzért kért felszerelést, mit sem törődve azzal, hogy szegényebb templom számára is szánjon adományaiból. A missziók belekapcsolódása számára pedig általában hiányzott az érzék. Kanter ebben ötven évvel megelőzte kortársait gondolkodását és valóságos hideg jégpáncélt kellett áttörnie ideális elgondolásaival, melyekben igazi katolikum, gyönyörű testvéri szolidaritás nyilatkozott meg. De kitartásával ránevelte a hívőket nemes gondolkodására. Kitartásánál és lelkesedésénél csak szerénysége nagyobb, mire jellemző, hogy mikor a hosszan vajúdó ,,Útmutató"", mely nem árulja el, hogy mennyit dolgozott vele, teljesen készen volt és kiállotta a tárgyalásokat az egyházmegyékkel, az egyházmegyei igazgatókkal és régi ,,önálló"" oltáregyesületekkel, akkor még jónak látta elküldeni Kalocsára dr. Révay Tibornak, aki akkor az érseki udvarban dolgozott, s kinek véleményére Kanter igen sokat adott.

    Kanter azt sem akarta, hogy az egyházi ruhákat készpénzért vásárolják egyes cégeknél, hanem hogy oltáregyesületi nők varrják meg őket. Így sokkal több paramentum került ki egy bizonyos összegből s több templomot is lehetett segélyezni. Az egyházi ruhákban bent rejlett a vallásos hölgyek áldozatkészsége és a megszervezett munkadélutánok alkalmat adtak arra, hogy az egyleti hölgyek összejöjjenek, testületi szellemre tegyenek szert, sőt a munkaórákon tartott vallásos előadások révén vallási képzésben is részesüljenek. E téren nyílott alkalma a Központ országos elnök asszonyának a tevékenységére, mely akkor jutott teljes virágzáshoz, mikor női szerzetesrendet sikerült az oltáregyesületi munka számára letelepíteni. Kanter eucharisztikus reformmunkáját és oltáregyleti szervező tevékenységét eucharisztikus sajtó is támogatta. A Győr egyházmegyei Hanekamp György szerkesztésében megjelenő ,,Magyarországi Papi Imaegylet és Eucharisztia Társulat Értesítője"", a jezsuita páterektől kiadott ,,Jézus Szívének Hírnöke"", és Vargha Mihály plébános ,,Reménységünk"" című folyóirata állottak lelkesen Kanter munkája mellé. Később a Központ is alapított magának folyóiratot, az ,,Örökimádás""-t, melybe beleolvadt a ,,Reménységünk"".

    Mivel Kanter -- mint káplán -- a Belvárosi-templomban működött, ezt az ősi templomot is belevonta az oltáregyesületi életbe. Keresett gyóntatószéke is itt állott. De hivatalos oltáregyesületi szentmisék és közös szentáldozás -- a hó minden második vasárnapján -- az Angolkisasszonyok templomában tartattak meg. Az áldozók között rendesen ott térdelt Cziráky János grófnő elnök asszony férjével és gyermekeivel. A délutáni szentségi ájtatosságon hangzottak el Kanter híres, lelkes és hosszú eucharisztikus beszédei, melyekben tüzes eucharisztikus lelke valósággal magával ragadta a lelkeket. Rövidesen az oltáregyesületi vasárnap egésznapi szentségimádással gazdagodott. ,,Engesztelő szentáldozás társulata"" létesült az oltáregyesület keretében és sűrűn tartott lelkigyakorlatok -- akkor teljesen új fogalom a magyar glóbuszon -- mélyítették az eucharisztikus lelkek buzgalmát.

    A külső szervezkedés és csendes kegyelmi élet munkája mellett a belső vallásosságot, az összetartás szellemét és kifelé a tömegekre való vallási kihatást hatalmas ünnepélyek is szolgálták, melyek sok izgalmat és munkát igényeltek. Ilyenek voltak 1895-ben a drága oltáregyesületi zászló megáldása; a millenniumi esztendőben rendezett eucharisztikus körmenet, mely úttörője azoknak a lélekemelő, gyönyörű eucharisztikus diadalmeneteknek, melyeket a budapesti eucharisztikus kongresszus generációja élvezhetett az Eucharisztikus Világkongresszuson és az országos katolikus nagygyűléseken; a századfordulón 1900-ban rendezett oltáregyesületi római zarándoklat és országos eucharisztikus kongresszus.

    Magyarország vallásos életét ekkor az oltáregyesületi mozgalom jelentette, melyben Kanter lángbuzgalma, jámborsága és hihetetlen munkabírása lüktetett. Úttörő vallási munkája két remek gondolatot termelt ki, mely teljesen új volt vallásos gondolkodásunk és életünk egén: az örökimádás igéző, misztikus gondolatát, melynek imakönyvét megírta Vargha Mihály plébános és az örökimádás ápolására építendő díszes templom, az Örökimádás-templom eszméjét.

    Mikor 1898-ban hőn szeretett Erzsébet királynénkat meggyilkolták, az országos felháborodás, a szörnyű gaztett engesztelése az Örökimádás- templom eszméjének megvalósítása kitermelte a tervet is: Erzsébet királyné emlékére Örökimádás-templom építése. A terv voltaképpen Almásy, az Angolkisasszonyok lelkes főnöknőjének agyában fogamzott meg. Ez a templomterv nemcsak vallásos síkon, hanem a nemzeti lélekben is országos érdeklődésre tarthatott igényt.

    A Gondviselés azonban ebben a feladatban nem juttatott részt Cziráky Jánosné grófnő elnök asszonynak, kinek nemes lelke 1899. január 6-án elköltözött Ahhoz, kit a nagy Szentség leplében oly hőn imádott s kinek dicsőségéért annyit áldozott és dolgozott.

    Az Örökimádás-templom építésének oltáregyesületi országos elnök asszonya őrgróf Pallavicini Edéné gróf Majláth Etelka, Majláth erdélyi püspök nővére, ki ma már Kanterral együtt várja az Örökimádás-templom kriptájában a boldog feltámadást.

    A lapok tartalmával kapcsolatos megjegyzéseket Munka Margit várja a mg1952 kukac freestart.hu címen.
    Utolsó módosítás: 2006 Február 9.